A Szilas-tó, avagy a gazdátlan nevesincstó

 A Szilas-tavat és környezetét északról és keletről mezőgazdasági területek és további erdő részletek veszik körül, itt még megtalálhatóak azok a fajok, melyek a fővárosban már csak igen ritkán figyelhetőek meg. A 23 hektáros területet alapvetően két részre oszthatjuk: a tóra és a körülette elterülő nagy kiterjedésű nádasra, valamint a döntő többségben öreg fehér nyarakból álló erdőre. A Szilas-tó valójában 2 tóból áll, állandó nyílt vízzel rendelkezik, melyet nádas és kis mértékben keskenylevelű gyékényes vesz körül. A tó vize átlagosan 50 cm, nagyon tiszta, különböző hínárnövények és halak is megfigyelhetőek benne. Számos vízhez kötődő védett és nem védett madárfaj is fészkel a területen, például: szárcsa (Fulica atra); kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis); tőkés réce (Anas platyrhynchos); nádirigó (Acrocephalus arundinaceus); foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus). A fehér nyaras ligeterdő hosszú, keskeny sávban terül el a tótól délkeletre. Az erdőt is két részre oszthatjuk: egy kisebb kiterjedésű kocsányos tölgyes telepítésre és az idősebb fehér nyaras állományra. 

 Botanikailag a legfontosabb felfedezés a területen a ritka és védett mérsékeltövi orchideafajok voltak. A telepített állományban végig megfigyelhetőek és nagy egyedszámban fordulnak elő a széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine) és a fehér madársisak egyedei (Cephalanthera damasonium), melyeket a diplomakészítés során fedeztünk fel, korábbi adatok nem léteztek a területről e növények vonatkozásában. A komplex élőhelyet legfőképp a ritka és védett orchidea fajok miatt javasolnám védetté nyilvánítani. Az erdő elhagyatott jellegéből adódóan néhol szinte átjárhatatlan, avarszintjét sok helyen borostyán takaró fedi, cserje szintje sűrű, melynek fajait a későbbiekben fogom ismertetni. Nagyon sok invazív faj található a területen, amelyeknek kivágását javasolnám egy későbbi kezelési terv keretein belül. 

 Az erdő öreg fái és sűrű bokros részei remek fészkelő és táplálkozó helyek az énekesmadarak számára. Terepbejárásaim során egy egerészölyv (Buteo buteo) fészkelő párral is találkoztam. A kétéltű és hüllő fajok is nagy egyedszámban fordulnak elő a területen, itt kiemelném a mocsári teknőst (Emys olbicularis). Az ízeltlábú fauna felmérésére nem volt alkalmam, ezen a téren további kutatások szükségesek. Két védett faj azonban bizonyítottan megtalálható a területen: a kis színjátszólepke (Apatura ilia) és a kis szarvasbogár (Dorcus paralellipipedus).

 Összességében a Szilas-tó természeti értékekben gazdag, melynek ritka fajai és, mint Budapest egyik utolsó vizes élőhelye megérdemelné, hogy minél előbb természetvédelmi oltalom alá kerüljön vagy szükséges lenne egykori védettségét megújítani, amennyiben ez a jogszabályi előírásoknak megfelelően lehetséges.

Készítette: Farkas M. Vivien, 2014.